Hehh:D

Hát ez a mai nap jó volt.:)

1. óránk töri volt, nem történt semmi érdekes.

2. órában viszont annál inkább:)

infó volt, és mikor már elvégeztük a feladatokat, szabadprogram volt, és H.Zsófi, talált ilyen hülye játékot, hogy beírod a neved, meg a szerelmed nevét és kiadja, hogy hány százalékos. Hát, beírtuk a mi kis Pálmánk nevét meg az ő Ő-jének a nevét, és mit adott ki???? 100 %, háháháháh Én tudom, hogy össze fognak jönni!!!!!;)

Aztán beírtuk az én nevem, meg hmm.... egy olyan pasi nevét, aki hát....szval tetszik, és 95% lett.......Aztán meg beírtuk annak a nevét, aki nekem nagyon nagyon de nagyon bejön, és 100% lett.....Annyit szakadtunk rajtaXD

3. óránk matek volt, hát ott szétuntam a fejem:/

4. óránk kémia volt, és tz-t írtunk, de tök jó volt, mert előre ki kellett választani egy anyagot és abból fel kellett készülni és órán egy fogalmazást kellett írnunk, úgyhogy tök jó volt.

5. óránk fizika volt, és mivel már végigvettük az összes tananyagot, minden órára hoz nekünk tanárnő vmi érdekességet, és egész órán arról beszélünk. Tök jó volt.

Az óra első felében viszont próbáltunk a Kölyökszínpadra. Ennek az a lényege, hogy minden osztály előad egy vmi izét, az egész suli előtt. Hát mi az órákat parodizáljuk ki, és egyik ilyen órán: biológián a szaporodást, egyébként marha jók leszünk:) és.......én vagyok a kisbaba. Vagyis egyszál pólóba, rövidnadrágba meg pelenkába kell lennem. Elárulom, kibaszott idiótán nézek kiXD

Huu, aztán suli után is voltak események de most nincs kedvem leírni, mert már álmos vagyok pedig még alig múlt fél 9....jó vagyok...

Na sziasztok, jocakát!

Változások

Sziasztok.

Nos, mint ahogy kiírtam az Awake Among the Cullens blogomra, egy ideig szüneteltetek az írással.

Ezt továbbra is fenntartom, mert a dolgok még mindig nem oldódtak meg, sőt még több bonyodalom lett.

De az az igazság, hogy még egy pár hónapja történt vmi az egyik bnőm és köztem, ami miatt kitöröltem minden bejegyzést ebben a blogban, és azóta is eléggé foghíjasok a bejegyzések. És hiányzik az, hogy leírjam ide, hogy mi történt velem. Mert az foglalkoztatott, hogy mások mit gondolhatnak majd, amikor ezeket olvassák. Hülye voltam. A dolgok rendeződtek ezügyben és újra bnők vagyunk, de persze helyette jöttek más problémák.

El sem tudtam volna képzelni, hogy mennyi minden megváltozhat ebben az utolsó 8. évben. Pedig így lett. Visszaolvastam azokat, amiket írtam és gondoltam még év elején, és úr isten. Mennyire kis hülye, kiforratlan idióta voltam. A külsőségek és a pletykák alapján ítéltem meg embereket, és nem az alapján, hogy valóban milyenek. Az egyik ilyen ember akit elítéltem most nagyon is közel áll hozzám, nagyon megszerettem. Aztán, te jó ég mennyire kigúnyoltam azokat a fiú osztálytársaimat, akiket szintén az alapján ítéltem meg, hogy milyenek a tanárok előtt, az iskolában. És ma ők az egyik legjobb barátaim. Mert valamilyen oknál fogva elkezdtünk iskolán kívül is találkozni, beszélgetni és felszínre jött az igazi énjük és annyira de annyira jól el lehet velük beszélgetni. Az egyik ilyen fiú Csanád volt. Gyűlöltem, mert nagyképűnek és flegmának gondoltam. És lehet, hogy ilyen is, de egyre többször kedves és barátságos velem. Sikerült valamennyi részben megértenem, hogy miért olyan amilyen.

Aztán a barátságok. Hát igen, ebben a témában van jó és rossz is. A lányok végleg 2 táborra szakadtak. De ami a legjobb, hogy még közelebb kerültem az én drága Pálmámhoz. De, hogy ez bekövetkezzen, ehhez is egy rossz dolog kellett, hogy megtörténjen. De ma már örülök annak, hogy megtörtént és ilyen sok mindent megváltoztatott.

És ott van az én régi Nagy Ő-m. Még mindig hiányzik, és kötődök hozzá, de azt hiszem ez nem is fog megváltozni. Sok rossz történt a kapcsolatunkban az elmúlt évek során, de ezek a dolgok mind hozzátettek ahhoz, ami ma vagyok. Ha Ő nem lenne, én sem lennék ilyen.

De most jelenleg a legfontosabb dolog, ami foglalkoztat az a családom. Anyukámmal nagyon-nagyon jó kapcsolatom volt és van is, de az utóbbi pár hétben történt vmi, vagyis inkább valaki aki miatt ez egy kicsit megtört. Szörnyen éreztem magam és úgy éreztem, hogy már nem számíthatok az anyukámra úgy ahogy régen, de most, talán sikerült egy kicsit jobban elfogadnom ezt a helyzetet, és inkább próbálok örülni, annak, hogy van valakije. Aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz, de elfogadom. Mert rájöttem, mennyire egy önző dög voltam, és hogy csak az én érdekeimet néztem, pedig jobban kellett volna arra figyelnem, hogy neki mi a jó.

Remélem, hogy ezek a változások, amik eddig véghez mentek bennem folytatódni fognak, és rendben lesz minden. Tudom, hogy változnom kell, hogy elérjem, amit akarok. És ez már részben sikerült is :)